folyóirat - EX SYMPOSION - RENDSZERVÁLTÁS GYEREKSZEMMEL

1993. december 12., vasárnap. Üresek a játszóterek, mindenki a Disney-délutánt nézi. De a nagy kedvenc, a Kacsamesék közepén hirtelen elsötétül a képernyő, gyászzene szól, aztán megjelenik egy ismerősnek tűnő férfi fényképe, akiről közlik, ő a miniszterelnök, és hogy elhunyt. Antall József és Dagobert bácsi találkozása a mai huszonévesek egyik legfontosabb generációs élménye, kis túlzással traumája: sokaknak "ez volt az első találkozása a halállal, és egyúttal a politikával is" (Jekel András).
A vajdasági gyökerű, tematikus számaival jó esetben negyedévente jelentkező Ex Symposion hol írói életműveket jár körül (Danilo Kistől Nabokovon át Tar Sándorig), hol évek múltán is emlékezetes, nívós szakmai összeállításokat rak össze (például Nietzschéről vagy a "gonosz banalitásáról"), de gyakran egy-egy hívószó szervezi össze az anyagot (Pletyka, Vándor, Kuka). Utóbbi vonulathoz áll közel a rendszerváltás és vidéke szubjektív bebarangolása. A kulcsszó és a lapszám legnagyobb erénye a vállalt személyesség. Elég arra utalni, hogy a belső illusztrációk zömét a szerkesztő, Pályi Sándor Márk gyerekkori röplapjai, politikai plakátjai adják, de nem sok mindent takargat volt egotripperünk, Kőszeg Ferenc sem - K. történeteit gyerekei kommentálják kritikusan, okosan. Szilágyi Ákos arról beszél egy remek interjúban, hogy a gyerekkorban az emlékek lenyomódásának módja "nem történelmi, hanem mágikus", és ez derül ki a szám gerincét adó, változó színvonalú visszaemlékezésekből is. A köztársaság kikiáltása annyit jelentett, hogy elmarad a matekóra, a március 15-i koszorúzásból pedig az marad meg, hogy "én itt csak seggeket látok". A gömb alakú mászókában megalakul a Magyar Agrálpárt, tagjai: "Németh Mikiegér, Bush, Pozsgay, Kojak, Gorbacsov és az Amerikai Nindzsa." Fontos nevek abból a néhány évből, amikor a felnőttek gyerekké váltak, a gyerekek meg felnőttek picit.
88 oldal, 800 forint
****

- urfi -